Nászutunk Thaiföldön

Ez a nap az előzetes tervek szerint arról szólt volna, hogy bérlünk egy robogót, és körbejárjuk a szigetet, hogy felfedezhessük magunknak a rejtett szépségeit is.

Sajnos már a robogó bérlésnél elakadtunk...

Itthon vegyes tapasztalatokról és benyomásokról olvastunk. Sokan önfeledten motoroznak kint, és állítják, hogy anélkül nem is élvezetes a nyaralás, mert csak azzal lehet önerőből eljutni bárhova, mások pedig óvva intenek a sok baleset miatt, megint mások pedig attól, hogy ellopják, és kifizettetik. Bár Thaiföldön eddig nem azt tapasztaltuk, hogy lopkodnának az emberek, sőt kifejezetten az ellentétét, de mikor láttuk, hogy egyik kölcsönző sem ad biztosítást a járműhöz, kissé megriadtunk... Ha ellopják, 60.000 Bath-ot kell pengetni. És állítólag Phuketen a legveszélyesebb robogózni a sok féktelen turista miatt. Hát... nagyon elkeseredtem... Nagyon szerettem volna megnézni az északi partokat, és a déli csücsköt is. Dehát mi nem vagyunk robogós emberkék, nincs nagy tapasztalatunk hozzá, és láttuk is, hogy hogy közlekednek a turisták... Na meg hiába megyünk fel északra, ha nem merjük sehol otthagyni a robogót, hogy lemenjünk a partra fürdeni.

Így aztán teljes elkeseredésemben azért bedobtam, hogy legalább Kata Noi-ra, a szomszédos tündéri kis partocskára gyalogoljunk át. Nem tudtam még mit vállalunk. Hegyre fel, völgyre le kanyargóztunk, ugyanis a domborzat miatt nem lehet a part mentén átjutni, nincs ösvény sem a dzsungelben, mert sziklás a terep, így az úton közlekedtünk.

Bár Kata sem egy nagy és zsúfolt partszakasz, Kata Noi tényleg nagyon kicsi és csendes rész. Nagyon tetszett. Ott mintha a hullámok is jobban csaptak volna, de lehet az csak pillanatnyi dolog, mert éppen akkor úgy fújt a szél...

Végigsétáltunk rajta, aztán mivel Zola nem akart fürdeni, gondoltuk tovább megyünk a kilátóhoz. Hát hamar kiderült, hogy oda sem lehet a fák között felmászni, vissza kell kerülni Kata beach déli széléhez, aztán fel a főútra, és onnan még tovább felfele, gyalog túl hosszú lenne. Így aztán azt mondtuk magunknak, hogy márpedig ahhoz csak bérlünk egy motort. Hurrá, mégiscsak megnézünk valamit még ebből a szigetből!! :o) Visszamentünk hát Kata-ra egy Songthaew-val (30B), és lealkudtunk egy motort a délutánra (150 Baht a napi 250 helyett). Rögtön felpattantunk rá, és irány a Viewpoint meg a déli csücsök!

Természetesen itt is láttunk elefántokat, hát hol nincsenek... Az út szélén várták, hogy valakit felvihessenek a dzsungelbe egy körútra. De Zolának elég volt a múltkori himbálózás, ő nem lelkesedett már annyira mint én :o) Így továbbhajtottunk.

Felértünk a viewpointra, és elénk tárult a csodaszép látvány: Kata Noi, Kata és Karon öblök, a türkiszkék tenger és a sűrű mediterrán erdő, na meg a kis borzos süni, a Poo sziget.

Ami innen már nem látszik, ott a hegyeken túl, az már Patong.

Innen tovább haladtunk még délebbre, és megnéztük a Nai Harn beach-et, ahol nem igazán a part volt szép, hanem a csatorna része, majd találtunk még egy pici kis strandot a Prom Thep Cape előtt:

(az út a Prom Thep Cape-hez vezet)

Aztán megálltunk a Prom Thep Cape-nél. Állítólag innen csodás a naplemente, de mivel addig még van egy kis idő, így egy gyors satay vacsora után tovább igyekeztünk Rawaira, a halászfaluba.

Megnéztük a partot a sok halászcsónakkal, és a mólóról a közeli szigeteket. A szemben levő Bon Island-en láttunk egy szállodát is picike parttal. Képzelem milyen hangulatos lehet...

Innen aztán visszarobogtunk a Prom Thep Cape-hez, ahol már vadászni kellett a parkolóhelyet; sok busz, autó és robogó díszelgett már a parkolóban, és még több ember várta izgatottan a naplementét. Tényleg lenyűgöző volt a kilátás az egyre alacsonyabbra kúszó pirosodó nappal, Nai Harn beach fele is és a tenger fele is. De a napot már sajnos nem láttuk lebukni a hamis felhők miatt, melyek pompás alakzatokban kuncogtak felénk:

Miután kigyönyörködtük magunkat, úgy döntöttünk, megvárjuk, míg oszlik tömeg, pláne a buszok, hogy ne láncfűzérben vonuljunk hazafele. Így aztán felfedeztünk egy elefántos szentélyt is, ahol még gyorsan a naplemente fényeiben kedvemre fotózkodhattam a kedvenceimmel :o)

Aztán pedig igyekeztünk még félhomályban hazaérni, hogy a robogót időben leadjuk és mert az út nincs kivilágítva, a magas fák miatt pedig elég sötét van mindenhol. A robogót teli tankkal kell visszaadni, így az út szélén árult üveges benzinből tankoltunk 75 Baht-ért mielőtt leadtuk volna.

A napnak viszont még nem volt vége, meg kellett keresnünk az előző este kiválasztott programot a Phang Nga Bay túrához másnapra és lefoglalni, ami azért nem is olyan könnyű feladat... Előző este ugyanis sétálás közben már begyűjtöttük az összes utunkba akadó helyről az összes James Bond-os szórólapot. Azt aztán otthon próbáltuk feldolgozni. Általában több egyforma is volt, ugyanaz a cég, ugyanazt a programot ajánlotta, csak más volt a szórólap. Hát volt mit válogatni. De sikerült kiszűrni a nekünk valókat, és már csak azok közül kellett választani. Volt egy, ami olcsóbb volt a többinél ugyanazokkal a programokkal, időtartammal, stb, így ez volt az első számú választott. Aztán elég nehezen, de sikerült megtalálni azt a standot, ahol volt ilyen szórólap, és sikerült is megkapni ezen az áron (1500 Baht/fő 1800 helyett), ami mint akkor kiderült még előző évi ajánlat volt. Aztán még vettünk pár helyi gyümölcsöt a másnapi kiránduláshoz.

Így hát elégedetten bandukoltunk haza egy ismét nagyon kimerítő nap után, hogy összepakoljuk a másnapra szükséges dolgokat, és valamennyire kialudjuk magunkat.