Utolsó napunk...
Erre a napra még néhány látnivalót terveztünk Bangkokban, illetve a bevásárlást. A Sukhumvit (Pratunam) negyedet akartuk megnézni a csillogó szállodáival, bevásárlóközpontjaival, kipróbálni a metrót és a skytrain-t, látni Bangkok elitebb részét is.
Ez a Bangkoktól 85 kilóméterre északra lévő város, amely szintén a Chao Phraya folyó mentén helyezkedik el, Bangkokhoz hasonlóan, egykori fénykorában királyi város volt. 1350-ben alapították, majd 1767-ben a burmai támadás elől lehajóztak le a Chao Phrayan az emberek a mai Bangkokig, hogy ott újra megalapítsák a királyi várost.
417 éven át volt Siam fővárosa, 33 király uralkodásával.
Szomorú reggel volt ez számunkra, a búcsú reggele. Nagyon megszerettük Phi Phi-t még a nyüzsgő és zajos Ton Sai falu ellenére is, de egy gyors reggeli után igyekeznünk kellett a kompra, amivel Phuketre mentünk vissza, hogy onnan visszarepülhessünk Bangkokba.
Az előző mászkálós nap után úgy terveztük, hogy egy nyugis nappal zárjuk ittlétünket, és megpróbáljuk még felfedezni a közeli helyeket, mint pl. Long Beach-et.
Talán ez volt a legszebb napunk két hetes thaiföldi nászutunk alatt, bár nehéz ezt így állítani, mert sok szépet láttunk mindenfelé és sok helyen éreztük jól magunkat. Mégis ez a nap hoz talán leginkább izgalomba nosztalgiázás közben...
Mint ahogy a fiúkkal megbeszéltük este, együtt indultunk long-tail boat-ot keresni az egész napos kiránduláshoz egy jó kis banana pancake-es reggeli után.
Reggel korán jöttek értünk kisbusszal, hogy elvigyenek Phuket város kikötőjébe. Az út rövid volt, de nem meglepő, mert kicsi a sziget, főleg szélességben. Korán érkeztünk oda is, ami elsőre fura volt, mert rengeteg idő volt még a hajó indulásáig, így nem értettük, hogy vajon miért kellett ilyen korán indulni.
Az utazási iroda (James Bond Discovery) reggel korán jött értünk a szállodához egy kisbusszal. Felvettünk még néhány embert, és északnak vettük az irányt a Phang Nga nemzeti parkba. Idegenvezetőnk Gyingyin volt (angolul állítólag annyit tesz: Lady Lady), egy nagyon szimpatikus fiatal lány, velem egy idős.
Ez a nap az előzetes tervek szerint arról szólt volna, hogy bérlünk egy robogót, és körbejárjuk a szigetet, hogy felfedezhessük magunknak a rejtett szépségeit is.
Természetesen ismét korán kelés, méghozzá nagyon korán, ugyanis 7kor indult a gépünk Phuket-re, és hát előtte kint kell már lenni a reptéren, na meg még ki is kell jutni odáig. Este már úgy is feküdtünk le, hogy épp csak alszunk néhány órát, aztán indulás. A szobánk ablaka sajnos csak a folyosóra nyílt, és mivel nincs üveg az ablakon, így mindent lehetett hallani, dehát 370 B-ért... Egy ideig sirdogált egy kisgyerek a folyosón, el nem tudtam képzelni mi lehet, hol vannak a szülei, de szerencsére nem tartott sokáig, aztán mély álomba szenderültem, és semmit nem hallottam már az ébresztőig.
Az eredeti tervek szerint ez a nap Ayutthaya-ról szólt volna... Utazási beszámolókat olvasva meg a Wikitravel-ről informálódva megtudtuk, hogy el lehet jutni busszal Kan'buriból Ayutthayaba egy lassúbb (helyi járat átszállással, kb. fél nap) és egy gyorsabb (minibusz, ami drágább, bár még így is olcsó, és csak kb. 2 óra az út) módon. Mivel csak két hetet töltöttünk Thaiföldön, és sok mindent látni akartunk, természetesen az első opció szóba sem jöhetett. Kan'buriból nem tudtunk előtte levő nap elindulni az egész napos program miatt, Ayutthayaba meg nem érkezhettünk estefele, mert akkor már semmi értelme, még egy napot pedig nem tudtunk maradni, mert indult a gépünk Phuketre. Viszont a tervünk fuccsba ment, mikor kiderült, hogy ez a minibusz naponta csak egyszer jár, ráadásul délben indul, tehát csak du. érnénk oda. Nekünk viszont este Bangkokba kell érni, hogy a hajnali repülőre felszállhassunk.
Hm... erre a napra jó kis programot szerveztünk magunknak elefántokkal, nemzeti parkkal meg Kwai folyóval, így örömmel keltünk fel ringatózó ágyunkból és szaladtunk reggelizni szállásadónk hangulatos éttermébe.
Egy izgalmas napnak néztünk elébe. Még alig érkeztünk meg Thaiföldre, jóformán még fel sem fogtuk hol vagyunk, és máris odébb álltunk.
Igazából nem is bántuk, mert be kell hogy valljam, Bangkok már egy nap alatt is telítette minden érzékünket. Túlságosan nagy és nyüzsis az a város, nem beszélve a szmogról, zajról és koszról... Igaz, hogy nem láttuk még a csodásnak ígérkező Királyi Palotát meg a Smaragd Buddhát, a Wat Pho-t és a Wat Arunt sem, de mégis jó érzés volt kicsit kiszabadulni abból a káoszból.
Itthonról február 28-án indultunk a már említett Aerosvit járatával. Az utazást már részleteztem, így nem írom le újra.
Bangkokban (Krung Thep Mahanakhon Amon Rattanakosin Mahinthara Yuthaya Mahadilok Phop Noppharat Ratchathani Burirom Udomratchaniwet Mahasathan Amon Piman Awatan Sathit Sakkathattiya Witsanukam Prasit, eredeti thai nevén – az Angyalok városa lefordítva) március 1-én hajnalban szálltunk le.
Ha sikerül még egyszer (vagy akár többször is?? :o)) visszamenni erre a csodálatos helyre, akkor már most van egy hosszú lista, hogy miket szeretnénk még megnézni...
Régebben valahogy írtóztam ezektől a fura keleti kajáktól, melyek egyszerre sósak, édesek, savanyúak, keserűek és még írdatlanul csípősek is. Aztán rájöttem, hogy vannak ehető kaják is közöttük. Persze a pesti kínai gyorskajáldákon kívül nem igazán próbáltam mást, annyira azért nem dobtam hátast tőlük. Meg ott is csak azt ettem, ami visszafogottabb, tudtam, hogy mi az, nem csípős, nem úszik olyan kocsonyás vacakban. Szóval először kicsit féltem a thai konyhától, hogy fogok-e tudni enni ott valamit, vagy majd keresem az itthon nem látogatott mekit, KFC-t meg társait.
Szeretnék majd részletesen leírni mindent, hogy megmaradjon nekünk is, és hogy a család meg barátok kiváncsiságát is csillapítsuk, na meg ha erre téved néhány olyan érdeklődő, mint mi, nekik is szolgáljak némi hasznos információval.
De addig is, néhány bevezető dolog :o)
Szeretném jelenteni, hogy szerencsésen hazaértünk vasárnap este.
Bár a hazaútunk nem volt teljesen stresszmentes, de minden rendben volt. A kedves Aerosvit ugyanis valamiért törölte a Kiev-Budapest járatát (naná, hogy nem a Bangkok-Kiev járatot, hogy azt az egy napot inkább még ott töltsük el), ebben email-ben értesítettek előtte pár nappal. Volt kétségbeesés meg minden, hogy mit csinálunk majd Kievben fél napot és egy éjszakát. Elvileg ilyenkor biztosítaniuk kellene szállást meg egyebeket, de erről semmit nem írtak. Már elképzeltem, hogy ott fagyoskodunk kabát nélkül a tranzitban (ami Kievben igen kicsi, és a két kis duty-free shopot kb. 10 perc alatt végignézi az ember, aztán annyi), és egy szabadnapunk erre fog majd rámenni. Jó kis zárása lett volna a nászutunknak...
Rohamosan telik az idő! :o) Már csak néhány nap, és indulunk!
Nem rég még 2 hónap volt, aztán már "jövő hónap végén", de amikor beléptünk a februárba, valami különös érzés jött, "ebben a hónapban megyünk!!". Azóta volt 20 nap, 2 hét, 10 nap, 1 hét, de mostmár azt mondjuk, hogy "ezen a héten indulunk"! Pontosan még 5öt alszunk. Hurrá :o)
Hogy mi az útitervünk??
Nos, elég nehéz volt eldönteni, hogy mi az ami belefér a 15 napba, és mi az ami nem.
Először Angkor Wat is a kihagyhatatlanok listáján szerepelt a fejemben, és Chiang Mai, egy északi kisváros, ahonnak hegyi túrákat szerveznek, és néhány törzset is meg lehet látogatni. Ráadásul sok ott az elefánt!! És hát ki ne tudná, hogy én élek-halok az elikért :o) Dehát mindkét helyre több nap kellene + az utazás, ami egy teljes éjszakát/napot igénybe vesz. Hát ennyi időnk sajnos nincs rá... (Egyébként felháborítónak tartom, hogy ilyen kevés szabadnap jár egy évre nekünk magyaroknak!) Még van néhány csodás nemzeti park, ami szintén nem fért bele főként a távolság miatt. A sok gyönyörűséges sziget közül is nehéz volt választani, de ezt megkönnyítette az, hogy a turisták hiánya miatt az Air Asia légitársaság olcsón kínálta a repjegyeit talán két hétig, és úgy gondoltuk, hasznos lenne egy ilyet megfogni, mert így a 10-12 órás utazást lerövidíthetnénk 1-2 órára. Akkor meg még nem rendelkeztünk túl sok ismerettel, így csak az addig megismert szigetek közül válogathattunk.
Amióta elkezdtük tervezgetni az utat, több dolog is elbizonytalanított...
Először is, a kinti politikai helyzet instabilitasa, amely indulatot es káoszt okozott, pl. a feszültség Kambodzsával egy olyan terület miatt, amely a világörökség része (háborúval is fenyegetőztek, bár állítólag ez túlzás volt), aztán meg a sárga ingesek tüntetése a korrupt kormány ellen, aminek a tetőpontja a bangkoki reptéri blokád volt. Turisták kint ragadtak, mások meg nem tudtak kiutazni. Ráadásul jó néhány napig eltartott a dolog, amin Thaiföld sajnos sokat is bukott, mivel így a nyugati turisták módosították úticélukat. Erre aztán még rásegített a nagy gazdasági válság is, ami miatt szintén sokan visszamondták az utazást, vagy módosították közelebbi helyre, ahová olcsóbban is el lehet jutni. Így jelentős létszámú turistárol kellett lemondania Thaiföldnek.
Jelentem kb. minden szabadidőmben Thaiföldről olvasok :o) Ígyhát lényegtelen is megkérdezni, hogy mit csinálok :o) Kiolvastam az útikönyvet, amit sógornőmtől kaptunk Karácsonyra, de emellett kb. az összes Thaifölddel kapcsolatos oldalt is a netről, nem is beszélve az útibeszámolókról, melyeket már Thaiföld-járta emberek írtak. Nagyjából megterveztük a 15 napot, átgondoltuk, hogy mi fér bele egyáltalán, és egyenként minden tervezett helyszínnek is alaposan utánanéztem :o) Szóval amennyire tudtam, kitanultam magam, de tudom, hogy így is rengeteg meglepetés és új dolog fog érni minket ha már végre ott leszünk. Persze ez jól is van így, hiszen azért megyünk, hogy megismerjük ezt az új világot a gyönyörű természetes adottságaival, érdekes kutúrájával és mindennel együtt.
Egy álomként kezdődött az egész...
Láttunk valami csodás műsort egyik utazós csatornán, ami után rögtön felugrottunk a kanapéról "ki ér hamarabb a számítógéphez és nézi meg mennyibe kerül egy repjegy Thaiföldre" stílusban. Hát a vágy és az izgalom hamar lelombozódott a nagy számjegyektől, így szomorúan konstaláltuk, hogy talán ez még sem nekünk való naszút lenne...
