Szomorú reggel volt ez számunkra, a búcsú reggele. Nagyon megszerettük Phi Phi-t még a nyüzsgő és zajos Ton Sai falu ellenére is, de egy gyors reggeli után igyekeznünk kellett a kompra, amivel Phuketre mentünk vissza, hogy onnan visszarepülhessünk Bangkokba.
A kompozás után Phuket kikötőjében várt a kisbusz, ami a még Phuketen megvásárolt jegy árában benne volt, de ezúttal csak a buszállomásig utaztunk vele Kata beach helyett, mert onnan buszoztunk fel a reptérre. Bőven volt még időnk a következő busz indulásáig, így miután kiokosítottuk magunkat, hogy milyen busszal, honnan, hogyan és hánykor indulunk, beültünk a buszpályaudvar körüli kajáldák egyikébe megebédelni. Talán ez volt a legolcsóbb ebédünk, 100 B kettőnkre (ez kb. 500-600 Ft). Itt ittunk fura ízű sós limonádét is. Nem kicsit volt sós :o)
A buszozás kellemes és gyors volt (szűk egy óra). Nagyon kevesen ültünk rajta, de ennek ellenére nagy busz volt, kényelmes, légkondis, pöpec busz. És fejenként csak 85 B volt a jegy.
A phuketi reptér meglehetősen kicsi és unalmas, így a várakozás nagyon lassan telt, de igyekeztünk feldobni egy kis donuttal és shake-el, na meg bámészkodással.
Az Airasia ismét hozta a formáját, pontos indulás, csini és mosolygós stewardessek, kényelmes utazás és pontos érkezés Bangkokba. Útközben megcsodálhattuk fentről a Phang Nga Bayt:
Bangkok. Hát újra itt vagyunk. A nyűzsgő élet és a lehetőségek büdös, szmogos városában. Ezúttal nem a Khao San Road-on szálltunk meg, közelebb akartunk kerülni a bevásárló negyedhez, de valójában ez nem igazán sikerült. Úgy gondoltuk, hogy ez nem az a hely lesz, ahol spontán találunk majd szállást, ez egy elítebb városrész, ahol nem valószínű, hogy jó ötlet lenne csak úgy besétálni valahova, hogy van-e üres szoba, mennyibe kerül, és milyen az állapota. Így aztán még Phuketen foglaltunk végül interneten. Hát nem volt a legjobb választás, bár igazából probléma sem volt vele, csak az, hogy mindentől messze volt. Szerencsére kaptunk ingyen taxit a metróig, amivel már könnyen eljutottunk bárhová. A hotel neve Bansabai, és a taxisunk sem akarta sehogy megtalálni, hiába kért segítséget az utcán levő emberektől nem is egyszer... Ahhoz képest, hogy jóval közelebb volt ez a hely a reptérhez, mint a Khao San Road, jóval többet mutatott a végén a taxi óra. Hát nem hagytuk magunkat, és alkudtunk belőle, hiszen nem a mi hibánk, hogy ott kóválygott a környező utcákban, amikor mi neki pontos címet valamint a szálló oldaláról kinyomtatott miniatür térképet és utasítást is a kezébe nyomtunk. Így hát a fizetett összeg végül 400 B lett.
A szállás egyébként ífjúsági szálló, és úgy láttuk, hogy éppen újítgatták. Egyébként szép bútorok voltak a tágas szobában, nem volt semmivel gond az elhelyezkedésén kívül. Éjszakánként 800 B volt a légkondis szoba ára.
Eltelt a nap, így már csak az utcában sétálgattunk kicsit, hogy felderítsük a környéket. Sehol nem láttunk egy turistát se... A vacsorát az utcán fogyasztottuk el, egy család kínálta leves volt, aminél csípősebbet nem is ettem még életemben. Hát ilyet esznek az igazi thaiok... :o) Próbáltam kiszedegetni a sűrűjét, és azt megenni, mivel szerencsére elég sűrű leves volt. Aztán visszatértünk a szállásra, és végre eltöltöttünk egy nyugodt, pihenős estét. Szükség is volt rá, mert másnap ismét korán kelés és utazás volt a soron, ugyanis a kimaradt Ayutthaya volt a program.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.