Nászutunk Thaiföldön

Reggel korán jöttek értünk kisbusszal, hogy elvigyenek Phuket város kikötőjébe. Az út rövid volt, de nem meglepő, mert kicsi a sziget, főleg szélességben. Korán érkeztünk oda is, ami elsőre fura volt, mert rengeteg idő volt még a hajó indulásáig, így nem értettük, hogy vajon miért kellett ilyen korán indulni.

Aztán kb. fél óra múlva kiderült, ugyanis egyre-másra érkeztek a turisták, nagy tömeg lett, hosszú sorok a sok kisasztalnál. Próbáltam körbenézni, hogy mennyibe kerül a jegy, de persze sehová nem volt kiírva, tipikus... Így még mindig nem tudtam, hogy jól jártunk vagy sem, hogy Kata-n vettük meg oda-vissza transzferrel együtt. Volt idő sétálgatásra meg bámészkodásra is. A hajóban nem tudtam ülni, mert túl erősen ment a légkondi, és majd megfagytam. Zola aludni próbált közben. Aztán megtelt a hajó, és végre el is indultunk. Kiültünk az elejére és onnan bámultuk a tengert és a környező apró szigeteket. Már egyre izgatottabb voltam... Vajon milyen lesz? Tetszeni fog? Tényleg olyan meseszép mint amilyennek tűnik képeken? Vagy lehet, hogy túl sokat álmodoztam már róla, és nagyot fogok csalódni? Nagyon vártam már, hogy odaérjünk.

Területi elhelyezkedése:

Phi Phi Don a nagy sziget, tőle délre Phi Phi Ley, északon a két kis sziget pedig a Mosquito Island és a Bamboo Island

Phi Phi Ley elég korán feltűnt, már messziről ráismertem érdekes alakja miatt:

De olyan lassan közeledtünk... Később rájöttem, hogy Phi Phi Don is látszik, ott van mellette (először nem igazán tudtam betájolni, hogy hogy is áll a két sziget pontosan). Azért szépen lassan sikerült beérni a két sziget közé, és onnan már látni is lehetett Ton Sai Bay-t a kikötővel:

Itt már valami nagy boldogságot éreztem, hogy sikerült eljutni ide. Annyi bizonytalanság volt, hogy sokba kerül ez az út, hogy zavargások vannak, és a repteret is elfoglalták a tüntetők, és így tovább. Meg egyébként is a hosszú repülőutat is túléltük, és most itt vagyunk :o)

Ezt a boldogságtúltengést hamar leverte aztán az izgalom szálláskeresés ügyben. Ugyanis hamarosan kikötöttünk, leszálltunk a hajóról, és tudtuk, hogy az első dolog, ha szétoszlott a tömeg, szállást kell keresnünk. Arról már informálódtunk, hogy a kikötőben találhatunk szállásközvetítőket, ahol meg lehet nézni szállásokat, árakkal, fotókkal, de a legjobb a térkép volt, amit nehezen de sikerült lefotózni (nem akarták megengedni):

Aztán elővettük a saját jegyzetünket a szállásokról, amit persze még itthon készítettünk, és próbáltuk megkeresni a térképen, hogy mi merrefele lehet. Aztán elindultunk. Első nagy meglepetés: itt tényleg nincsenek utak. Csak kis utcácskák, vagy inkább ösvények. A helyiek biciklivel közlekednek, egyébként gyalogol mindenki. Na és olyan keskeny a sziget ezen homokpadja, hogy alig mentünk pár lépést, és már láttuk is a túloldalon a Loh Dalum öblöt. Azért ennyire nagyon kicsinek nem gondoltam...

A szűk kis utcákon sok embert mászkált, elég nagy volt a nyüzsgés a méretekhez képest. Gyorsan végigértünk a "fő úton", és ott rájöttünk, hogy egyáltalán nincs nagy mozgásterünk a szálláskereséshez. Megtaláltuk a Garlic éttermet, amit ajánlottak, ott megreggeliztünk/ebédeltünk, és megkértük, hogy vigyázzanak a cuccainkra, amíg szállást keresünk. Nagy forróság volt, és nem volt kedvünk órákat rohangálni, így megnéztünk néhány szállást, és egyiket le is foglaltuk egy éjszakára. A falu végén volt, a kilátóhoz vezető út után (persze max. 5 percre a nyüzsgéstől) a Tropical Garden House: 1000 B egy éjszakára a légkondis szoba. Bungik is voltak, de jóval drágábban, és 4 éjszakára kell itt szállás, így maradtunk a szobánál. Kicsi és nincs szekrény benne. Nem olyan, mint a phuketi "nászutas lakosztályunk", de itt nem is ilyenre számítottunk/vágytunk, illetve a hely hangulata is mást kíván. Aztán irány a csomagokért, és felcipekedtünk velük a szobába. Zola rögtön bezuhant az ágyba, és ki sem akart kelni onnan, pláne nem kimenni a melegbe a légkondis szobából. Én viszont fel voltam pörögve. Itt vagyunk végre Phi Phi-n, és egy szobában üldögéljek? Így hamar eldőlt a program, hagyom őt aludni, és visszamegyek pár óra múlva érte. Így nyakamba akasztottam egy törülközőt, és nekivágtam a szigetnek.

Rögtön lent az első "útkereszteződésnél" rábukkantam fórumozó társainkra tomzolékra, akik a kora délutáni komppal érkeztek, és már itthon megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Ők még lázasan keresték a megfelelő szállást. Egy rövidebb de annál izgatottabb élménymegosztás után kisétáltam a partra, de úgy döntöttem, nem lubickolok még, inkább felfedezem a helyet. Így tovább sétáltam, és közben figyeltem a szállásokat is, hogy ha jobbat találok továbbálljunk. A kikötőtől balra a part mentén szép szálláshelyeket találtam, de sajnos az áruk is "szép" volt... Hamar elrohant az idő, így visszafordultam, hogy szegény férjecském ne kelljen miattam egyedül a szobában várakozzon ezen a csodás szigeten, de mikor megérkeztem, még mélyen aludt :o) Mikor meg felébresztettem, hogy mindjárt lemegy a nap, hozzámvágta, hogy még nyugodtan sétálgathattam volna legalább egy fél órát :o) Ezek a férfiak... Azért felvertem, hogy mostmár azért ugyan ideje megnéznie, hogy hol is van, és kimentünk a partra fürdeni. Hurrá!! Közben a másik magyar fórumózó társainkkal, Kittyékkel is összefutottunk - hát tényleg ilyen kicsi ez a sziget :o)

Este meg már "hivatalosan" is találkoztunk együtt mi magyarok a Ciao Bella-ban, utána meg srácokkal koktéloztunk még a part menti Ibiza barban disco zene (az áhított reggae helyett) és egy kiadós trópusi zuhé kiséretében, aztán irány a szállás, alvás.

Megbeszéltük a srácokkal, hogy együtt bérlünk long tail boat-ot, amivel körbejárjuk a szigetet, átmegyünk Bamboo Island-re és Phi Phi Ley-re, ezt pedig másnap délelőtt keressük meg. Így a következő napokat is velük töltöttük.