Nászutunk Thaiföldön

Régebben valahogy írtóztam ezektől a fura keleti kajáktól, melyek egyszerre sósak, édesek, savanyúak, keserűek és még írdatlanul csípősek is. Aztán rájöttem, hogy vannak ehető kaják is közöttük. Persze a pesti kínai gyorskajáldákon kívül nem igazán próbáltam mást, annyira azért nem dobtam hátast tőlük. Meg ott is csak azt ettem, ami visszafogottabb, tudtam, hogy mi az, nem csípős, nem úszik olyan kocsonyás vacakban. Szóval először kicsit féltem a thai konyhától, hogy fogok-e tudni enni ott valamit, vagy majd keresem az itthon nem látogatott mekit, KFC-t meg társait.

De az utóbbi időben párszor meglátogattuk a Wasabit, ahol a wok-os kaják többsége thai és koreai, és ami nem volt csípős az mind ízlett. Sőt jóval többet ettem belőlük, mint a sushiból. Így aztán fokozatosan úgymond megszerettem. Aztán elmentünk ebbe a thai étterembe még az utazás előtt, és kifejezettem ízlettek a kaják, így bátran vágtam neki az utazásnak, annak ellenére, hogy sokan azzal cukkoltak, hogy ott minden csípős, ráadásul extra csípős.

Hát meg kell hogy mondjam, igen kevés csípős dolgot ettünk. Általában a csípőst (szárított chili vagy valamilyen chilis szósz) külön hozzák ki, vagy néha nagyobb darabokban lehet megtalálni a kajában, amit könnyen ki lehet halászni belőle. Persze azért igyekeztünk mindig mondani, hogy "not spicy, please", de gondolom ezt ők már amúgy is megszokták, hogy a turisták így kérik... Ahol nem külön hozzák ki a csípőst, ott is külön lehet megtalálni az asztalon ezeket a fűszereket, így aztán igen ritkán jártuk meg.

Hogy miket is ettünk?? Leggyakrabban phad thai-t (sült tészta zöldségekkel, tojással, és valamilyen hússal vagy rákkal) és tavaszi tekercset (göngyölt zöldséges cucc):

satay-t (nyárson sült hús- vagy tengeri herkentyűfalatok - leggyakrabban csirke, vmi fincsi pácban):

fried rice-t (nagyjából ugyanaz, mint a phad thai, csak rizssel):

Tom Kha Kai levest (kedvenc levesem :o) - csirkeleves kókusztejjel és trópusi vadcitromlevéllel meg zöldségekkel):

na meg banana pancake-et (banános palacsinta - nyami!):

Persze jóból is megárt a sok, és hát mást is ki kell próbálni, így más kajákat is ettünk, de zömében ezeket. És már most hiányoznak!!

Megtudtuk, hogy van egy másik thai étterem is itt Bp-n, meg is látogatjuk majd mielőbb azt is :o) És már egyszerűbb recepteket is töltöttem le, csak be kell szerezni a hozzávalókat és kisérletezgetni. Szerencsére van néhány bolt, és a kínai piacon is meg lehet találni néhány dolgot. Nem is tudom mikor voltam utoljára azon a piacon, de úgy érzem, valamikor meglátogatjuk :o)

Aztán az a rengeteg egzotikus gyümölcs ami ott van!! Hát, irigylésre méltó... Sokat ettünk :o) Utcán is mindenhol árulják az árusok, feldarabolva, jégen tárolva, az ananászt még szépen ki is faragják, és mindent kis zacskóba tesznek, mellé adják a kis pálcikát, és így lehet csipegetni mászkálás közben. Az ananász totál nem olyan, mint itthon. Ropogós és lédús, nagyon jó! A papaya viszont nem igazán tetszett, volt valami fura íze... Mangóból kétféle van, zöld (savanyú) és sárga (édesebb), ez is jól csillapítja a szomjat. A görögdinnye ugyanolyannak tűnt, mint az itthoni (persze amikor van jó édes íze az itthoninak), és a banán is, pedig próbáltunk többfélét belőle (kicsi, nagy, sárga, zöld), talán csak annyi érződött rajta, hogy természetesen ért meg, és nem egy hajón szállítás közben. Kókuszdió nedüt is ittunk, de abból egy elég volt. Semmi különös, igazából csak folyadéknak jó. Nem tudom a thaiok isszák-e vagy használják-e vmire, mert sehol nem láttam, inkább csak a turisták bolondultak érte. A narancsukat inkább mandarinnak nevezném, a szőlő az szép nagy szemű, de ugyanúgy magos, mint az itthoniak. És próbáltunk még 1-2 totál ismeretlen gyümölcsöt is, de ne kérdezzétek már a nevüket... Ja, és jackfruit-ot is ettünk, de az sem egy nagy szám szerintem. Képek lesznek majd picasa-n. Most csak ez:

Ami viszont a csúcs volt, az a mindenféle gyümölcs juice és shake. Isteniek... Friss gyümölcsből, persze jó sok jéggel abban a nagy melegben, olyan igazi friss gyümölcs íze van, és tömény. Shake-ből van joghurtos is, lasse-nek hívják, hát az is nagyon ízlett. Mindenféle gyümölcs shake-et igyekeztem kipróbálni, mind dícsérni való volt. Zola inkább a sört (singha és chang, utóbbi lett a nyerő) meg a lemon juice-t itta.

Viszont ittunk olyat is, hogy kis zacskót megtömték jéggel, és ráöntöttek valami nagyon édes szirupot, gyümölcsből készült valószínű, de nagyon édes és fura íze volt, az nem igazán tetszett. Egyébként ami náluk édes, az nagyon édes. Én egy ideje nem vagyok már olyan édesszájú, így nekem néha túl sok volt, de mindent úgy próbáltunk, hogy egyet vettünk kettőnknek, így nagyon nem nyúltunk mellé semminek. Ráadásul valami olyat is ittunk, ami eredetileg citromlé lehetett, de nagyon sós volt. Fúúú, az nagyon nem ízlett... Sós citromlé...

Gyakran ettünk piacon és utcán, ugyanis úgy tűnt nekünk, hogy ott mindig igazán thai volt a kaja, és nem a turistáknak készült "butított" verziót kaptuk. Néha rejtett kisutcákban is kajáltunk, olyan "éttermekben", ahol nem is tudtak angolul, és az egyik asztalnál ülő helyiek fordítottak, vagy egyik helyen pl. csak egy fajta leves volt, így nem kellett értetlenkedni, leültünk, és hozták is :o) Na ez a leves már tényleg csípős volt, de szerencsére csak a leve, a benne levő dolgokkal és a mellé tálalt rizsből viszont jól lehetett lakni.

Hogy nem-e lett valami bajunk a kajáktól? Nem, semmi. Pedig ettünk mindenféle helyen, és a jeget sem lehet sehol elkerülni. Bár jelezném, hogy annak ellenére, hogy a jég és csapvíz fogyasztását minden nyaralónak tiltják, itt tényleg nem lehet elkerülni a jeget, viszont mindenhol láttuk, hogy nagy zsákokban veszik, tehát nem kell attól félni, hogy csapvízből készítik házilag. Olyat a thaiok sem innának. Bár ha netán szükség lett volna gyógyszertárra, majdnem minden sarkon volt belőlük egy...

Egyébként itthon beoltattuk magunkat hastífusz ellen is többek között, így biztosabb és megnyugtatóbb volt...