Nászutunk Thaiföldön

Szeretnék majd részletesen leírni mindent, hogy megmaradjon nekünk is, és hogy a család meg barátok kiváncsiságát is csillapítsuk, na meg ha erre téved néhány olyan érdeklődő, mint mi, nekik is szolgáljak némi hasznos információval.

De addig is, néhány bevezető dolog :o)

Olyan növényvilág van ott, hogy nem bírtam csodálni... mindenhol. Az utcákon, házak előtt, minden sarkon, totál mindenhol. Csak bámultam, és annyira szerettem volna mindenből egyet hazahozni. Óriási nagy zöld trópusi növények, csodaszép virágok, sokféle orhidea, mindenféle színben pompázott minden. Sok olyan növényt is láttunk, amiket nálunk is lehet kapni virágosoknál, de ott ezernyi burjánzott belőlük mindenhol, és jóval nagyobb, dúsabb és szebb, mint az itthoniak, melyek esetleg már ki is haltak az otthonunkban...

Amit sehol nem lehetett elkerülni, és nekem nagyon tetszett, az egy virágos fa, amit még sosem láttam, és nem is tudtam mi a neve.  Most kerestem rá neten, és Plumeria vagy Frangipani a hivatalos neve, de mint megtudtam Hawai rózsaként ismert. Minden ág végén tömérdek virág egy tőből, fehéret és rózsaszínűt láttunk. Íme egy kép róla:

Az orhideák is általában ilyen bokrosak, és kisebb a virága, mint amit itthon kapni, és nem nagyon van illata, de mindenféle színben van, nagyon szépek.

Az emberekre térve, azt tapasztaltuk, hogy ott mindenki nagyon tisztelettudó és kedves. Tisztelik a királyukat, akiről mindenhol óriási képek vannak kitéve, néha kis szentélyféleség is van készítve, és még az autópályák fölött is díszes árkádok vannak az ő (és családja) képeivel.

Tisztelik a szellemeket is, akiktől félnek. Minden háznak (és sok más fajta épületnek is) az udvarán áll egy kis szellemházikó emelvényen. Megvan a maga helye, hogy hol kell álljon (a telek északi sarkában napos helyen), és a háziak minden nap friss virágot, füstölőt, ételt, italt és gyümölcsöket helyeznek el a szellemeknek. Még a legvagányabb srác is mély tisztelettel és alázattal cseréli le az előző napi felajánlásokat frissekre.

És tisztelik Buddhat és a buddhista szerzeteseket is, szintén kivétel nélkül mindannyian. Lótuszvirágot, jázminból készült koszorút és füstölőket ajánlanak fel Buddhanak, feldíszítik megvehető aranyfüst lapokkal és szerencsét kérnek tőle. Rengeteg wat van mindenhol, és egyik sem áll üresen, mindig mindenhol vannak emberek, és az összeset elárasztja a füstölők illata. A szerzetesekről pedig most csak annyit, hogy még a metrón is ki van írva, hogy add át a helyed az időseknek, kismamáknak és szerzeteseknek. A szerzetesek szigorú szabályok szerint élnek, naponta kétszer étkezhetnek, és az emberektől kapnak alamizsnát. Tisztelik és szeretik őket az emberek.

(nem saját kép)

A thaiok egyébként elégedett emberek, nem problémáznak semmin, nem aggódják túl a dolgokat, nem vágynak többre mint amilyük van. Sokan nagyon közvetlenek, nem egyszer integettek mosolyogva nekünk az utcán, és nem egyszer jöttek elénk pl. buszpályaudvaron, hogy segítsenek. Persze az európai turista hitetlenkedő, és kissé kétkedve fogadtuk néha a segítségüket, mivel hallottunk arról is, hogy akik a turistákból élnek, előszeretettel vágják át az embert, hogy minél több pénzt kapjanak. Így hát az első reakciónk mindig az volt, hogy "no, thank you", és magunk mentünk az információhoz, és a táblához, hogy megtudjuk hogyan és merre.
De ha figyeltem kicsit az emberkére, észre lehetett venni, hogy tényleg segíteni szeretne, és ezt olyan nagy szeretettel és örömmel teszik, de tényleg, hogy az bámulatos. Nem egyszer tünődtünk el azon, hogy mi hányszor és főként hogyan segítünk itt a turistáknak, és hogy mit gondolna egy thai ember, ha eljönne hozzánk, mert tuti senki nem menne oda hozzá magától, hogy megkérdezze, segíthet-e neki.
Ők ezzel szemben már messziről integetnek, hogy "háló", gyere, segítek. És nem baj, hogy nem tud angolul, mondd a helység nevét, hogy hová szeretnél eljutni, és útbaigazít. Ezt nagyon sokszor tapasztaltuk. Ott nem lehet eltévedni, nagyon segítőkészek.

A másik dolog pedig hogy össze is tartanak! Egyik sem csak a saját malmára hajtja a vizet, mindenki segít a másiknak. Ha szeretnél valamit, de ő nem tud segíteni, rögtön küld a haverjához, és nem úgy gondolkodik, hogy elvesztettem egy vevőt, meg mennyi pénz úszott most el, hanem inkább úgy, hogy de fog majd Pista örülni, hogy hozzá mennek az emberek. Ráadásul hozzá is ugyanúgy odaküldik majd azt, akinek majd ő tud segíteni.
Egy tipikus példa erre az, hogy a tuk-tukosok (helyi kis nyitott 3 kerekű motoros taxi) mindig ordibálják, hogy 10 Bath-ért bárhova elvisznek. Na most ennek nem szabad bedőlni, mert a bárhova úgy kezdődik, hogy elvisz az összes haverjának a boltjába, kezdve az ékszerektől az öltönyösig mindenhová, és ha bent maradsz kellő ideig, megkapja a benzinpénzt. Aztán majd ha bírod idegekkel, talán 2 órán belül odaérsz a kívánt helyre... Szóval összetartanak :o) De egyébként nem csak ilyen turista lerántós dolgokban, hanem az élet minden területén.

Hajléktalant is csak egyet láttunk, pedig Bangkok azért elég dúrva város... De gondolom családon belül is nagyon segítik egymást, ha valaki lecsúszna, a többiek kisegítik, befogadják.