Nászutunk Thaiföldön

Természetesen ismét korán kelés, méghozzá nagyon korán, ugyanis 7kor indult a gépünk Phuket-re, és hát előtte kint kell már lenni a reptéren, na meg még ki is kell jutni odáig. Este már úgy is feküdtünk le, hogy épp csak alszunk néhány órát, aztán indulás. A szobánk ablaka sajnos csak a folyosóra nyílt, és mivel nincs üveg az ablakon, így mindent lehetett hallani, dehát 370 B-ért... Egy ideig sirdogált egy kisgyerek a folyosón, el nem tudtam képzelni mi lehet, hol vannak a szülei, de szerencsére nem tartott sokáig, aztán mély álomba szenderültem, és semmit nem hallottam már az ébresztőig.

Mikor felébredtem csurom víz voltam. Hát igen, ventillátoros szoba ebben a hőmérsékletben... igazából a ventillátor is csak a meleg levegőt nyomta ránk, de legalább volt egy kis levegőmozgás, és nem is volt hangos. Sebaj, gyors hideg zuhany (általában hideg vagy kissé langyos vízzel zuhanyoztunk mindenhol. Ilyen melegben, csak erre vágytunk, kellett a fenének a meleg víz :o)), öltözés, kicsekkolás, és indulás.

Előző este a khaosani séta után foglaltunk minibuszt a reptérre (130 B/fő), mert kettőnkre is olcsóbb volt kicsit a taxinál (bár nekünk az is csak 360 B volt érkezésünkkor). Két helyen is megtaláltuk a standot, egyik a Khaosanon volt, másik a Soi Rambuttrin, ahol volt a szállásunk. Oda is rohantam amikor megláttam, hogy mi ez (erről sehonnan nem jött infó), és érdeklődtünk, hogy mennyibe kerül, meg mikor indul. Volt is egy nekünk tökéletes időpont, így le is foglaltuk. Kérdeztük, hogy érkezéskor hogy lehet őket megtalálni a reptéren, de nem bátorítottak, pedig hát nem hiszem, hogy üres busszal járnának vissza a városba. Na mindegy, azért ez így is jó volt. Ráadásul fix díj, nem függ a forgalomtól sem meg a taxistól sem. Pláne ha egyedül van az ember, akkor mindenképpen megéri.

Szóval a recepciónál kellett várni őket reggel. A busz végigmegy pár szálláshelyen, és felveszi az utasokat, akik előtte lefoglalják, szóval háztól házig szállít, átszállás nélkül. Egyetlen negatívum csak az, hogy mindenkinek nagy hátizsákja/bőröndje van, és kevés a hely a kisbuszban, de annyira nem zavaró, el lehet férni benne.

Érkezés a reptérre. Ismét itt vagyunk. Fura, hogy alig néhány napja jártunk itt, és már megint itt vagyunk, pedig nem is megyünk haza :o) Szóval ismét ez az óriási reptér... De most a belföldi járatra kell becsekkolni, ami teljesen más. De most sem sikerült eltévedni, tényleg minden nagyon jól ki van táblázva. Szóval becsekkolunk, és bemegyünk a váróba. Leűlünk és bámészkodunk. Hát itt csapott meg először az, amilyen oldalára totál nem voltam kíváncsi Thaiföldnek... Fiatal thai lányok idősebb fehér emberekkel. Én nem akarom ezt kommentálni, mindenki másképp érez ez a dolog iránt. Sokan azt mondják, hogy itt nem egyszerű prostitúcióról van szó, és így segítenek rajtuk, hiszen nem hal éhen a család, de számomra mégis szomorú a dolog... Pláne az, hogy otthonról így küldik el a lányukat az édesanyák, mert nem tudják miből eltartani, és így egy jobb életben reménykednek. A lányok pedig talán reménykednek, hogy jön majd egy lovag, aki megszereti őket, és "kiszabadítja a rabságból", vagy talán már rég nem reménykednek ilyesmiben, és csak végzik a munkájukat, hogy pénzt keressenek saját maguk és egész családjuk számára. Szóval nekem személy szerint kissé megremegett a gyomrom, és bántott, hogy erre kényszerülnek, hogy nem tudják másképp megoldani a megélhetési gondjaikat.

Aztán időben megtörténik a beszállás. AirAsia-val repülünk, ami elvileg az ottani egyik legjobb fapados járat (nem csak belföldi járataik vannak). És tényleg nagyon jó! Ráadásul jó kis akciókat is szoktak hírdetni.

A jegyet még itthonról vettük neten cakk-um-pakk 2400 B/fő/retur áron. Az út 1.15 óra, és percre pontosan indulunk.

Nagyon szép a gép kívülről-belülről, kedves és csinos stewardessek vannak, és még innivalót is kapunk pedig nem hosszú az út. Hát igen, tanulhatnának az ukránok tőlük...

De nézzük csak hová tartunk...

Phuket Thaiföld legnagyobb szigete; 48 km hosszú és 21 km széles. Az Andaman tenger szigetvilágához tartozik. A strandoló partok a sziget nyugati oldalán vannak.

(bejelöltem Kata Beach-et, ahol voltunk, és a James Bond szigetet, ott is jártunk)

A sziget körül pedig rengeteg kis sziget van, és több kis szigeten is meg lehet szállni (bár ezeken általában csak luxus szállodák vannak a tehetősebbek számára). A szárazföldtől egy keskeny szoros választja el, de mind autóval mind vonattal át lehet jutni hídon. Bangkoktól egyébként több mint 800 km-re van, természetesen délre, így az Egyenlítőhöz is egyre közelebb kerültünk (8. szélességi fok északra). Mivel közel van Malajziához, itt már egyre több muzulmán embert és templomot látni, az emberek bőre is jóval sötétebb mint Bangkok környékén, de a szemük sem annyira keskeny, szóval lényegesen különböznek északi testvéreiktől...

Landolás Phuketen szintén percre pontosan, tenger mellett. A phuketi reptér kicsi, de éppen elég is. Csak mi lézengtünk a csomagokra várva, de aztán hirtelen rengeteg ember  ömlött be az ajtón. Biztosan nagyobb gép érkezett valahonnan. Megkaptuk a csomagokat, és irány a kijárat.

Ott már prédára lesve álltak a taxisok és csaptak le ránk ahogy kiléptünk. De mi olvastuk, hogy itt is vannak minibuszok, amik Patong, Karon es Kata beach-re mennek innen a reptérről, így kitartóan mentünk végig közöttük. Ahogy kiértünk a taxisok közül már ott is volt a kisbuszos stand, az árak is ki voltak írva egy táblára (Kata beach-re 180 B/fő), így egyszerű volt a dolog. Mondtuk hová, aztán pattantunk is fel a buszra, és indultunk. Azért cselesek, mert útközben megálltunk egy utazási irodánál, és mindenkit leszállítottak azzal, hogy itt kell fizetni. Bementünk, mondtuk hová megyünk, a szálloda címét, és fizettünk. Amint ez megtörtént, a nő már érdeklődött is tovább, hogy meddig maradunk, hová szeretnénk elmenni, mit megnézni, mert nekik ilyen és olyan ajánlataik vannak. De mi finoman elutasítottuk, hogy nemsokára megyünk át Phi Phi-re néhány napra, és majd mi megoldjuk magunk. Ezután nem is akart már semmit tőlünk, elhajtott, és hívta a következőt. Két ember rá is harapott a horogra, ott vártunk úgy 25-30 percet rájuk, mire tovább mehettünk.

Figyeltük az utastársainkat, és a következőket konstatáltuk: Volt egy hátizsákos srác (aki egyedül utazik Dél-Kelet Ázsiában), volt egy thai nő, volt egy fiatal koreai testvérpár (akik tipikus pénzköltős turistáknak néztek ki, így első látásra), meg egy középkorú házaspár (tehetősebb brittek, akik szép szállodát választottak nyugis környezetben, de hogy mit csinálnak ott azon az egy helyen két héten keresztül, mikor annyi csodás hely van ebben az országban, azt nem tudom); talán ennyi. Legalábbis ennyi maradt meg. Mindenki Patongon szállt le (a legfelkapottabb, legzsúfoltabb és legbulisabb part), mi mentünk csak tovább. Büszkék is voltunk magunkra, hogy ennél tovább jutottunk (bocs a Patong kedvelőknek ;o)) Egyébként ahogy végigmentünk Patongon, és bámészkodtunk kifele az ablakon, nagyon örültünk, hogy nem azt választottuk. Nagyon zsufi, és mi nem erre vágytunk. Aztán elcsorogtunk Karon beach-en, ami már sokkal szimpatikusabb volt Patongnál, de még mindig nem az igazi, és beértünk Kata-ra. Izgatottan figyeltem, hogy ez vajon milyen lesz. Sokan dícsérték, és mindenhol a nyugisabb partok közé sorolták, viszont Phuketet sokan megvetik. Azt mondják, nem az az igazi, sokkal szebb helyek is vannak máshol. De el akartunk menni oda is, mert jó dobbantó, szép helyekre lehet eljutni innen, ráadásul repülő is megy Bangkokból, Phi Phi is közel van, amit okvetlenül meg akartunk nézni.

Szóval beértünk Kata beach-re. Sokkal szimpatikusabb volt, mind az addig látottak. Aztán bekanyarodtunk balra, és meg is érkeztünk a The Beach Boutique House-hoz:

Nagyon jól nézett ki, de semmi köze nem volt a thai építészethez. Bár ezt tudtuk, mert ezt az egy szállást itthonról foglaltuk, ugyanis Phuketen a felkapottsága miatt drágábbak a szállások, és ezt megtaláltuk egy last minute-s oldalon, ahol 3000 B fölötti ár helyett 1450 B-ért meg lehetett kapni, így indulásunk előtt pár nappal gyorsan le is foglaltuk, mivel csak jókat olvastunk róla. Új szálloda, angol stílusú, valószínű a tulaja is angol lehet. Becsekkoltunk, de mondták, hogy korán érkeztünk, a szobákat még takarítani kell, 2től lehet elfoglalni. Semmi gond - gondoltuk magunkban -, ott a part egy köpésre, úgyis rögtön leszaladnánk azt megnézni...:o)

Így kivettük a fürdőruhát, törölközőt és fényképezőt, meg pénzt, ilyesmit, és leadtuk a táskánkat a recepción. Először azért ebédelni akartunk, mert már nagyon megéheztünk, így kerestünk egy kajáldát, de mint kiderült, pont nem azon a helyen, ahol nagy a választék. Azért jót kajáltunk, és onnan már irány a part! Bevetettük magunkat a vízbe. Végre itt vagyunk :o) Fehér homok, átlátszó tengervíz, pálmafák, gyönyörű táj, el sem hiszem, hogy ilyen helyen vagyunk :o) Próbálom feldolgozni, de hihetetlen, mint egy álom... Pancsoltunk meg úszkáltunk kicsit, aztán kiűltünk a partra, bele a homokba. Kinek kell más, mikor itt van ez a finom homok :o) Miután kicsit száradtunk, végigsétáltunk a parton, majd vissza. Aztán elmentünk a szállásra elfoglalni a szobát.

Londíner vitte fel a cuccunkat (kicsit zavarban is voltam, nem vagyok én ilyenhez szokva :o)). Beléptünk a szobába, és huhhh, hát jól nézett ki nagyon! Első pillantásra abszolút nem bántam, hogy itthonról lefoglaltuk. Szép új minden, és annyira tökéletes, amilyen eszembe sem jutna sose... Minden apróság szépen kidolgozva, nagyon pöpec, minden elismerésünk a design-osé! Lent volt egy medence is, meg Spa részleg, a bejáratnál bár, szemben étterem, a recepció mellett pedig egy utazási irodás néni. Az összes alkalmazott nagyon kedves és segítőkész volt. Bangkokban is kedvesek voltak, de itt valahogy halmozottan. Szóval mindennel elégedettek voltunk. Zuhanyzásnál lehet egyedül gond, mert nem igazán lehet langyos vizet csinálni, csak hideget vagy forrót, de nekünk a hideg tökéletesen megfelelt. Más kritika nincs. Itt igazán nászutasoknak éreztük magunkat.

Miután kigyönyörködtük magunkat a szobánkban és lezuhanyoztunk, kimentünk sétálni meg enni valamit. Gondoltuk, most nem a part fele megyünk, megnézzük hogy mi van a másik irányba. Néhány méterre egy piacot találtunk, mondhatni véletlenül (később ki is derült, hogy szerencsénk volt, hogy arra jártunk, mert csak csütörtökönként van piac, így több esélyünk nem lett volna rá). Gyorsan be is mentünk szétnézni. Itt láttunk másodszor és utoljára (sajnos, pedig egyik kollágám ezt kért souvernirként) szárított bogarakat (először a Khaosanon láttunk első este).

Egyébként láttunk néhány olyan dolgot, amit Bangkokban és környékén nem. Kóstolgattunk itt is mindenfélét. Húst, pálcikás halas golyókat (10 B) és kolbászt, polipot (5 B), kókusztejes tojáskosárkákat (20 B), gyümölcsös-kókusztejes zselét (10 B), és így tovább. A szárított halakra és bogarakra viszont itt sem vetettük rá magunkat ;o)

Aztán naplementére ismét kisétáltunk a partra.

Közben megbeszéltük, hogy Phuket a természeti szépségei ellenére teljesen más, mint ahol eddig voltunk, eléggé elturistásodott, az éttermek, ételek, szállodák, épületek stílusai mind inkább Európára emlékeztettek, mint Thaiföldre. A turisták száma is jóval nagyobb, mint a thai embereké, és a thaiok is annyira csak a turizmusból élnek itt, hogy nekünk úgy tűnt,  sokat alkalmazkodtak a turistákhoz, és sokat veszítettek az eredeti varázsból.

Végigsétáltunk a parton a holdvilágban és hagytuk, hogy a hullámok verdessék a lábunkat. Megnéztük a lampionokat, amiket eregettek a magasba. Követtük fényüket a tekintetünkkel míg a felhők fölé nem értek, de még onnan is letekintgettek ránk néha.

Visszafele már a település főútján jöttünk, ahol felfedeztük a nagy életet: hosszú bazársor éttermekkel és bárokkal tűzdelve, mindenhol nagy zenebona, és sok utazási irodás stand is. Vacsorára még bedobtunk egy banana pancake-et (naná, hogy nem tudtunk ellenállni neki - 40 B), és vettünk nekem egy papucsot 150 B-ért :o)

Ez is egy jó nap volt, nem bántuk egy pillanatát sem...