Nászutunk Thaiföldön

Talán ez volt a legszebb napunk két hetes thaiföldi nászutunk alatt, bár nehéz ezt így állítani, mert sok szépet láttunk mindenfelé és sok helyen éreztük jól magunkat. Mégis ez a nap hoz talán leginkább izgalomba nosztalgiázás közben...

A késői lefekvés ellenére reggel csak úgy kidobott az ágy, és már szaladtam volna a long-tail boat-hoz, hogy indulhassunk.

Azért még bedobtunk 1-1 kiadós szendvicset reggelire, vettünk gyümölcsöt és jó sok vizet, és már vártuk a fiúkat a kibérelt long-tail boat-nál. Izgultam, hogy merre vannak már, minden perccel egyre jobban, de végre megérkeztek. Csónakunk már indulásra készen állt két "kapitánnyal". Beszálltunk hát, és nekivágtunk a nagy kalandnak.

Útvonalunk:

Első megállónkhoz gyorsan odaértünk: Monkey Beach. Közel van az északi parthoz a Loh Dalum öböl fölött, kajakkal is hamar oda lehet jutni.

Tyű, hát ez nagyon tetszett mindenkinek... Kipattantunk a csónakból, és vad fotózgatásba kezdtünk. Olyan volt a hely, mint a képeslapokon... Picike elhagyatott part, a homok szó szerint, mint a liszt (ezután sem láttunk sehol máshol ilyen homokot - ha tudtuk volna, innen hoztunk volna), egyszóval egy kis gyöngyszem ezen a szigeten :o) Állítólag majmokat is látni ezen a parton (sokan számolnak be róla), nekünk nem sikerült. Nem is baj, láttunk már eleget :o)

Íme a mi képeslapunk:

Hát így kell itt élvezni az életet, kérem szépen...
tomzol képe

Igyekeztünk teljes mértékben kiélvezni a parányi partocska szépségét és hangulatát, majd továbbálltunk, hiszen még sok minden állt előttünk. Mindenesetre jól kezdődött ez a nap :o)

Ezek után jöhetett is az első sznorkelezés a korall zátonynál Phi Phi Don északkeleti oldalán: életem első sznorkelezése! Hát ez is csodás élmény volt! Sok sok színes hal úszkált mindenfelé, szép korallok, tengeri uborkák, és miegymás... A felszínen:


Ki sem akartam jönni a vízből... Dehát még annyi mindent kell látni, szóval muszáj volt legyőznöm a lubickolós énemet, és visszaültem a csónakba, hogy a Bambusz sziget felé hasítsunk. Itt már láttunk is néhány embert, de turista áradat itt sem volt. Gyönyörűen fürdött a déli nap fényében, csillogott a fehér homok, és szikráztak a türkiszkék kis hullámok. A boldogság hormonok már magasan szárnyaltak, és nem tudtam elhinni, hogy ilyen szép helyeket csodálhatok meg... Itt is fotózással kezdtünk, majd jöhetett a lubickolás, aztán a kapitányaink által hozott ebéd és friss gyümölcs, majd ismét fotózás:

tomzol képe

Innen a következő sznorizós helyszínre igyekeztünk: Shark point. Állítólag korán reggel lehet itt cápákat látni (no nem azokat a gyilkos fajtákat). Útközben csinos kis partokat láttunk Phi Phi Don keleti oldalán, kis bungalók, nyugis környezet, amilyennek egész Phi Phi-t képzeltem.

A Shark Point-tól aztán irány Phi Phi Ley! Kissé már kicsípte a sós víz a szánkat, ezt friss hideg gyümölccsel próbáltuk enyhíteni. Jajj szegény fejünk ;o)

Első megálló (csak a csónakból néztük) a Viking barlang volt, amit a barlang rajzok miatt neveztek el így, egyébként irreális, mert mit kerestek volna errefelé a vikingek. Jelenleg itt szedik a madárfészket a híres és méregdrága kínai madárfészekleveshez. Bambuszokon másznak fel:

Innen a Phi Leh öbölhöz mentünk. Hát talán ez volt a legszebb öböl amit láttunk...

A víz sekélysége miatt teljesen látható volt az alja, ami a sok szikla és korall miatt igen színes volt. A víz színe is csodás volt, és a körülöttünk emelkedő meredek sziklák lélegzetelállítóak voltak és a nap fényével játszadoztak a víz tükrében.

És íme a vidám csapat:

Innen már hamar odaértünk a Loh Samah Bay-hez, ahol ismét lehorgonyoztunk sznorizni. Nagyon alacsony volt a víz, némelyik szikla majdnem a víz tetejéig ért. Vigyázni kellett a lábunkra. A vízalatti világ lenyűgöző volt, és talán pont az alacsony vízállás és erős napsütésnek köszönhetően itt láttunk a legtöbbet és a legváltozatosabb vízalatti világot. Csodaszép halak, korallok, növények, vízisikló a tenger fenekén. Ha valaki erre jár, itt feltétlenül merüljön le a víz alá, egyszerűen csodálatos volt. Csak kapkodtuk a fejünket, szószerint, és mutogattunk egymásnak, hogy ide nézz - oda nézz.

Pár kép a felszínről:

Nehezen indultunk tovább... Egyetlen motiváció a Maya Bay volt, amely már a következő állomásunk volt, és terveink csúcspontja.

A Maya Bay-be oldalról kanyarodtunk be, és a sziklák mindent eltakartak. Fényképezővel a kezünkben (mint valami japán turisták :o))) meredtünk előre, ahogy lassan-lassan elénk tárult az öböl. Sokat vártunk el tőle, mert mióta itt forgatták A Part c. filmet DiCaprioval az élen nagyon felkapott hely lett, és úgy gondoltuk, nem hiába esett erre a partra a választás, hogy A Part lehessen. Meg hát a filmben is jól mutatott, és olyan titokzatos is volt ugye, csak egy titkos térkép segítségével találtak ide, és titkolták a külvilág elől. Hát a való világban ha volt is titok, ezzel a filmmel lehullt róla a lepel, és immár turisták ezrei keresik fel eme csodás helyet. Nos efféle elvárásokkal lestük a csónakból az elénk táruló Partot:

Itt is apály volt, így segéd-kapitányunk figyelmesen irányította kapitányunkat a hajó orráról, hogy nehogy úgy járjunk mint a Titanic, és zátonyra fussunk. Amikor már lehetetlen volt tovább lavírozni a kiálló sziklák között, lehorgonyoztunk, és gyalog másztunk ki a Partra:

Ahhoz jó időben értünk ide, hogy ne legyen már sok ember, és nyugiban tudjuk felfedezni az öböl szépségeit, viszont az apály és a szikla mögött ereszkedő nap miatt nem azt az oldalát mutatta nekünk sajnos, amit vártunk, és amit mások fotóin és képeslapokon is láttunk. A partról visszanézve ugyanis így nézett ki az öböl:

A homok sem volt olyan finom, mint a Monkey Beach-en, bár azért nem panaszkodnék ha ide száműznének ;o)) Nem volt mit tenni hát, innen hoztunk homokot, ami DiCaprio talpát is simogatta - jajj a rajongói mit meg nem adnának érte ;o)))))

Míg a fiúk kint ökörködtek a parton, Zolával bementünk, hogy a part belsejét is felfedezzük, hátha rábukkanunk a titokban őrzött marihuánára vagy a még titkosabb falu nyomaira, ahol "hősünk" érkezéséig oly boldogan éltek az emberek. Hát nyílván ezek már nem itt játszódtak, mert kevés tér van, az is nagyon dzsungeles, és hamar kijutottunk a másik végébe, ahol a sziklán levő lyukon át lehetett már látni a Bida Nok és Bida Nai kis sziklákat.

Azért a méreteken kicsit elálmélkodtam... És itt nem csak a körülöttünk levő sziklákra gondolok, hanem a növényzetre is. A legkisebb zöld növény is legalább derékig ért nekünk, a fákról nem is beszélve...

Az öbölben a csónakkal kicsit bennebb mentünk, aztán még egy utolsó sznorizásra megálltunk, de a lemenő nap miatt már nem volt olyan élvezetes, mint az előzőek. Így nemsokára tovább is álltunk, hogy búcsút vehessünk e varázslatos szigettől, és megnézzük a naplementét hazatérésünk előtt. Sajnos a fényképezők egyöntetűen úgy döntöttek, hogy nyugovóra térnek mielőtt a nap belemerülne a tenger vizébe, így csak ezt sikerült megörökíteni a fenséges naplementéből:



Hát ezek után már csak egy pazar halvacsorával lehett lezárni e pompás napot, ahol hagytuk lenyugodni boldogságban túltengő érzelmeinket:
 
Bocs a sok képért, de egyszerűen leírhatatlan ez a nap...